A film mind lelki téren, mind látványt tekintve, óriási magasságokba emelheti azt az embert is, aki életében nem mászott magasabbra, mint egy szobai fellépő.
Egyrészt, a film nyújtotta látvány igazi élmény volt, csodálatos volt odaképzelni magamat a szereplők mellé, és szinte érezni egy hegy vonzását.
Másrészt, a mondanivaló áthatolt minden magam kreálta kifogásomon a saját életem nehézségeit illetően, és megerősített abban, hogy a jó úton járok. Némiképp segített egyszerűbben gondolkodnom a világról, ezáltal domborítva ki aztán bennem, hogy mik azok a dolgok, amelyek igazi boldogságot adhatnak, és mik azok, amelyekkel nem szabad túl sokat foglalkoznom, mert semmit sem számítanak.
Tulajdonképpen tudatosabb szemlélettel jöttem ki az Urániából, mint amivel bementem. Megérte.
Nagyszerű volt látni, ahogyan Zsolt mosollyal az arcán, példát mutatva "dobta fel a labdát" nekünk, és tárta fel országnak-világnak egyszerű lényéből fakadó életszemléletét, az érzésekből születő hatalmas célok, s a család fontosságát, és ültette fejünkbe a mondanivalóját, hogy:
"Gyerekek, soha ne adjátok fel, mert ti is emberek vagytok, és olyan csodálatos erő és szeretet van a szívetekben, amiről talán most még álmodni sem mertek...
Mivel én már bebizonyítottam ezt nektek, nem lehet több kifogásotok! Merjetek álmodni, és soha ne féljetek megtenni azt, ami a valóra váltásukhoz kell!"
Nekem ezt nyújtotta a film, s remélem, egyre több magyar ajkú emberhez fog eljutni a mondanivalója!
Köszönjük, Zsolt, hogy megosztottad velünk életed nagyszerű példáját!
Üdv.
Norbert